Mormiskázás 2. rész

A második részben megismerkedünk a fontosabb horgászcsomókkal, amelyre szükségünk lehet a mormiskázás során, a szerelék összeállításával, etetéssel és a horgászat technikájával.

(A Mormiskázás 1. része itt olvasható)

A téli horgászat során is szükségünk lesz néhány alapvető horgászcsomóra, ha nem is annyira sokfélére, mint a szabadvízi horgászat során.

A kis mormiskázó orsó dobjához ezzel a kötéssel kötjük oda a damilt. Ennél a módszernél kisebb a dobkötés jelentősége, mint például a pergetés során, mert itt a halat sohasem fárasztjuk az orsóról, tehát nagyon kicsi az esélye, hogy lepereg a damil az orsó dobjáról. Azért egy stabil kötés mindig jól jön.

 Az orsódob kötés

A kötéshez vegyük körül a szálat az orsódobon majd képezzünk egy hurkot és vegyük át a hurkon belül 4-5-ször a damil véget és húzzuk szorosra a csomót.

Többféle kötést is alkalmazhatunk a csali felkötésére, természetesen a klasszikus, átfúrt fejű mormiskákra gondolva. A legegyszerűbb és legstabilabb kötést az alábbi módon készíthetjük el.

 A mormiska rögzítésére szolgáló csomó

A damilt felülről fűzzük be a fejbe, és a fej alatt a száron egy hagyományos sokmenetes horogkötést kötünk.

Első lépésben határozzuk meg a legtöbbet meghorgászandó víz mélységét. Adjunk ehhez hozzá 3-4 méter damilt, ez lesz az orsó dobjára csévélendő damil hossza. A plusz hosszra azért van szükség, mert a damil elszakadhat és az egyes horgászatok során gyakran cserélhetjük a mormiskát, amelynek felkötésekor mindig rövidül a damil. Télen fagyos kézzel nem tudunk rövid damil véggel dolgozni, ezért egy-egy újabb csali felkötése kb. 10 cm damil veszteséget jelent a teljes hosszból.

A damil vezető

Második lépésként fűzzük át a damilt az orsóházon lévő kis lyukon vagy fülön. Ez a kis damil vezető arra szolgál, hogy a damilunk ne futhasson le a dobról.

Damil vezető közbülső gyűrű

Aztán egy kis középső damil vezető gyűrűt helyezünk fel. Ezt a bot spicce felől húzzuk fel a bottestre. Amennyiben nincs ilyen tartozéka a mormiskázó botunknak, akkor ezt egy rövid barkácsolás után mindenki maga megoldhatja. Csak két darab csőre van szükségünk, egy vastag és vékonyra. A vastagabb kb. 6-9 mm átmérőjű legyen, erre megfelel egy szívószál. A véknyabb cső 2-4 mm belső átmérőjű, ezen keresztül fog majd futni a damil. Mindkét csőből vágjunk le egy 1 cm-es darabot és a vékony csövet helyezzük bele a vastagba. Ezután az egymásba tolt csöveket a spicc felől toljuk rá a botra, amíg az meg nem szorul. Ezután a kisebb átmérőjű csövön vezessük át a damilt. Ezt a középső gyűrűt egy apró méretű gumigyűrű is helyettesítheti. Ennek a funkciója az, hogy bevágáskor a damil ne terhelje a kapásjelzőt.

 A készre szerelt bot. Szállításhoz fordítsuk vissza a kapásjelzőt

Ezután a kapásjelző felhelyezése következik. Ahogyan már korábban is olvasható volt, a kapásjelzőt a bottal párhuzamosan illetve arra merőlegesen is felhelyezhetjük. A hagyományos mód a párhuzamos. A jelző felrakása után fűzzük be a damilt a jelzőbe. A felső lyukon vezessük először be, másodszor a jelzőszáron lévő kis csövön, majd a végén lévő karikán. Ezzel a damilozás megtörtént. Ezután már csak a mormiskát kell felkötni a már előbbiekben megismert módon és kezdhetünk is horgászni.

 Hagyományos mormiskázó szerelék, amelyen egy darab csali található

 Horoggal kombinált mormiskás szerelék, amelyen a felső horog két sörétólom közé van zárva

 Két mormiskás szerelék, a felső mormiska csupán egyetlen sörétólommal ütköztetett, de csak alulról. Felfelé korlátlanul szabadon mozog

 Szúnyoglárva és a lárvát utánzó mormiska

A mormiskázás legnépszerűbb csalija a tűzőszúnyog, azaz az árvaszúnyog lárvája. Népszerűsége a fogósságából adódik. A finomszerelékes versenyhorgászok is előszeretettel alkalmazzák, mert ahol hal van, az biztosan nem tud ellenállni ennek a csábítóan vonagló fél gyufahossznyi csalinak. Horogra tűzése fagyos kézzel nem is olyan egyszerű, mint amilyennek a meleg szobában ezt gondolnánk. A fagyra nagyon érzékeny, ezért mindig tartsuk a thermo csali tartóban, vagy extrém nagy hidegben a thermo ruhánk belső zsebében.

Ha télen nem tudunk szúnyoglárvát beszerezni (mert erre sajnos nagy az esély), akkor sem kell kétségbe esni, mert a pinki vagy a csontkukac is nagyon jó szolgálatot tesz. Ha ez utóbbi kettő közül kell választanunk, akkor mindenképpen a pinkire essen a választásunk, mert ezek az apró méretű igen fürge kukacok hamar felkeltik a jéghideg vízben dermedten keresgélő halak figyelmét.

Műszúnyog lárva, érdemes egy próbára!

Talán sokak számára meglepő, de a műszúnyog lárva is igen hatékony csali a mormiska horgán. Ez természetesen nem mozog, tehát minden mozgását nekünk kell produkálni, ennek ellenére igen hatékony. A másik nagy előnye, hogy a hidegre kevésbé érzékeny, de azért nem árt fagymentes helyen tartani, mert ez is plasztik anyagú. Kiváló illatanyagokkal kezelték, ha becsukott szemmel kellene megmondani az élő vagy a mű közötti különbséget, egy kis gondolkodási időt igénybe venne a válasz! Érdemes egy próbát tenni vele.

A mormiskázás egy speciális horgászmódszer. Ennek megfelelően a megszokott, hagyományos módszerekkel szemben teljesen más csali mozgatást, etetési technikát és fárasztást igényel. Ezeket a technikai dolgokat vesszük sorra a következőkben.

A léki horgászat során is kell alkalmaznunk valamiféle etetést, hogy a halakat a sötétben a horgászhelyünkre csaljuk. A víz tetején lévő jeget gyakran hó borítja, amely elzárja a fény bejutását az alsóbb rétegekbe, így a halaknak nehezebb megtalálni a táplálékot, hiszen a látásuk eléggé korlátozott a jég alatt.

 Etetőbot orsóval és etetőkúppal

Az etetéshez egy speciális botot és egy különleges etetőkosarat kell használni. A bot egy hagyományos, orsórögzítővel ellátott horgászbot, csak nagyon rövid változatban. A botnak egyetlen gyűrűje van, az is a spiccen helyezkedik el. A gyűrűnek elég nagyméretűnek kell lennie, hogy a víz ne fagyjon bele. A botra szereljünk fel egy kis orsót, viszonylag vastag, kb. 0,20 mm átmérőjű damillal. Ez a damil vastagság már kellő biztonságot ad a nagyobb méretű etetőkosarak biztonságos vízbe juttatásához és visszacsévéléséhez is. A damil végére egy nagyobb méretű gyorskapocs kerüljön biztonsági Clinch csomóval. Ez a kapocs az etető gyors cseréjét illetve horgászat után könnyű szállíthatóságát teszi lehetővé.

Etetőbotos orsók

Orsónk lehet egy régi, már nem használt tároló orsó vagy egy kisméretű multiorsó is. Ugyanúgy megfelel céljainknak egy erősebb mormiskázóbot, amelyiken az integrált orsót egy csavar rögzíti, és egy kis fékező karral rendelkezik az orsó. Etetéshez az orsót szabadonfutóra kell állítani, a multinál a kis kar elfordításával, a tárolónál a csuszka elhúzásával és az integrált orsónál a kis kar lenyomásával érhetjük ezt el.

 Etetőkúp

A speciális etetőkosár a damil végén lévő kapocsba kerül. Ez az etető egy fémből vagy kemény műanyagból készült kúp, amelynek palástján lyukak vannak. A furatok a víz bejutását szolgálják, ami megkönnyíti a kosár fenékre merülését. A kúp alapja egy kis sarokpánttal csatlakozik a palásthoz. A palást oldalával párhuzamosan fut egy drót, amely a kúp csúcsán lévő karikán fut át és egy kis V alakú rugóban végződik.

A kúp töltéséhez fordítsuk fejjel lefelé

Csatoljuk a gyorskapcsot a drótba. Fordítsuk fejjel lefelé az etetőkúpot és hajtsuk fel a tetejét. helyezzük bele az etető- vagy az élő anyagot és hajtsuk vissza a fedelet. A V alakú kis rugót nyomjuk össze és dugjuk át a kör alakú alap kis furatán. Feszítsük meg a damilt, hagyjuk, hogy az etetőkúp a saját tömege által záródjon. Oldjuk az orsó fékkarját, közben ujjunkkal kissé fékezve a dobot engedjük bele a lékbe. Érezni fogjuk, amikor a mederfeneket eléri a kúp, mert megáll az orsóról a damil futása.

Tekerjünk ekkor egy menetet az orsón és egy határozott függőleges rántással oldjuk ki az etetőkúp záró kapcsát. Ha jól végeztük dolgunk, akkor a kúp teljes tartalma koncentráltan, a fenékre ürült. Ebben az esetben a nyitott fedelű, üres etetőkúp fogjuk látni a damil visszacsévélése után.

A mélységmérés nagyon fontos a mormiskázás során. A csalit az esetek többségében a fenék feletti 5-10 cm-es rétegben mozgatjuk, kínáljuk fel. Ehhez elengedhetetlen a pontos mélységmérés. Kezdő horgászok ezt hagyományos módon is elvégezhetik, ahogyan azt rakós vagy spiccbotos horgászatnál szokás. Csíptessük fel a mélységmérőt és addig engedjünk damilt az orsóról, amíg a szerelékünk feneket nem ér. A másik módszerhez – amelyet sokkal gyakrabban alkalmazunk - magát a mormiskát használjuk súlyként. Addig engedjük a lékbe a mormiskát, amíg a kapásjelzőn nem érzékeljük, hogy a csali feneket ért. Ekkor a jelző, mivel nem húzza lefelé a csali tömege felfelé mozdul, felegyenesedik. Ekkor fekszik csali a fenéken, innen visszacsévélünk 5-10 cm damilt és ezzel meg van a helyes mélység beállítása.

A csalit beengedhetjük a lékbe és azonnal életre kelthetjük. Amint lefelé engedjük a lékbe, folyamatos kontroll alatt tartsuk a damilt. A kapás nem feltétlenül a víz legalsó rétegében jelentkezik, ezért mindig készen kell állni arra, hogy bevághassunk. Az esetek többségében azért a fenék feletti zóna fogja rejteni azokat a potenciális halakat, amelyekre horgászunk.

A csali mozgatása függőleges irányba

Amikor a csali leért, kezdődhet a tánc. A legegyszerűbb csali mozgatás, ha teljes karunkkal mozgatjuk a szereléket. Ennek kivitelezése nagyon egyszerű, csak függőlegesen fel kell emelni a karunkat, közben apró mozgatáésokkal életre kelteni a csalit és lassan a szereléket követve folyamatos kontrollal visszaengedni karunkat a lékhez. A fenéktől kb. 50-60 centiméterrel emeljük fel a mormiskát.

 Finom csali mozgatás tollszár fogással

A másik módszer egy sokkal finomabb mormiska mozgatást tesz lehetővé. Ezt a módszert inkább a finnyásan kapó halaknál szoktuk alkalmazni illetve a keszegek horgászatánál. Ahogyan a tollat fogjuk, úgy vesszük kézbe a mormiskázó bot nyelét vagy a balalajka típusú orsót és nagyon finoman elkezdjük fel-le mozgatni a csali. Rövid idő után rá fogunk érezni a helyes mozgatásra. Nagyjából, általános irányelvként az mondható el, hogy másodpercenként egy-két rezgés leadása szükséges. Ebből is látható, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez a mormiskázás, ha jól akarjuk csinálni. Természetesen, ha a halak jól kapnak, akkor gyakorlatilag a kevésbé helyes csali mozgatás is eredményt hozhat.

 Határozott mormiska mozgatás az ujjainkhoz való ütögetés

Egy igen karakteres, határozott csali mozgást eredményez, ha a botot bal kezünk (feltéve, hogy jobbkezesek vagyunk) mutató és középső ujjai közé tesszük, majd a botot fel-le mozgatjuk, úgy, hogy a bottest mindig hozzáütődjön a két ujjunkhoz.

Igazán nehéz leírni azt, amit valójában érezni kell, ezt inkább csak a gyakorlatban lehet elsajátítani, mintsem írott szövegből.

A kapást a kapásjelző felfelé vagy lefelé mozdulásából láthatjuk. A jelzőt mindig úgy kell beállítani, ahogyan az már korábban is olvasható volt, hogy hajlított állapotban legyen. Erre azért van szükség, hogy a kapást minden esetben érzékelhessük.

A lefelé mozduló kapásjelző egyértelműen arra utal, hogy a hal a meder feneke felé mozdul a csali felvétele után. A lefelé mozdulás sajnos nem mindig egyértelmű, néha a keszegek csak kóstolgatják a csalit és nem igazán akarják felvenni. Ezt tökéletesen láthatjuk a lefelé rezgő kapásjelzőből. Ilyenkor is be lehet vágni, de sajnos az esetek többségében nem lesz akasztás, mert a hal nem fogja kellőképpen a csalit a szájában. Célszerű csak akkor bevágni, ha a jelző egyértelműen, határozottan lehajlik. Sügér kapása esetén nem ritka, hogy teljesen letapad a jelző, szinte függőleges pozícióban marad.

A felfelé mozduló kapásjelző azt jelenti, hogy a hal a jég felé indult meg a csalival. Ilyenkor látjuk igazán nagy használ annak, hogy a kapásjelző megfelelően van beállítva, azaz kissé meghajlított pozícióban. Az ilyen kapásokat elég nehéz észrevenni, nagy gyakorlatot igényel észlelésük, hiszen a kézben tartott bot egyébként is remeg a kezünkben, főleg ha még egy kicsit fázunk is.

A mormiskázás minden esetben fix hosszúságú damillal történik. Amennyiben meg van a víz mélysége, akkor lehúzzuk a megfelelő hosszúságú damilt az orsóról és az orsó dobját teljesen beszorítjuk, hogy ne fusson le több damil a dobról. Így nem kell mindig újra feneket mérnünk, ha fogunk egy halat. Azaz, soha ne tekergessük az orsónkat horgászat közben. Ha bevágunk, ami valójában egy felfelé irányuló határozott emelés, (és úgy érezzük, hogy meg van a hal) akkor tegyük magunk mellé a botot és kezünkkel szedjük fel a damilt a lékből, amíg a hal felszínre nem emelkedik. Akasszuk le a halat a mormiskáról, csalizzunk és dobjuk bele a lékbe a felcsalizott szerelékünket. Lassan adagoljuk utána a damilt. Amikor már csak kb. egy méternyi damil van kinn a jégen, akkor vegyük kézbe a botot és vegyük fel a kontaktust a szerelékünkkel, kezünket a magasba emelve, lassan ereszük be a lékbe az utolsó háromnegyed méternyi szereléket. Ekkor már jelentkezhet a kapás, tehát jó, ha figyeljük a kapásjelzőt, és ha kell, akkor be is vágunk.

Kép és szöveg:                                 Balogh Róbert

Wobblerek.com - Pro Team

Crazy Fish - Pro Staff