Balintánc

A balin (Aspius aspius) a pontyfélék családjába tartozó halfaj, ennek ellenére a ragadozó halak táborát színesíti. Hazánkban csaknem valamennyi folyóvizünkben előfordul, de állóvizeinknek is gyakori lakója. Leginkább a nyílt vizek ragadozója, elejtett zsákmányát rendszerint a felszín közelében ragadja meg. A folyókban nemcsak az erősebb áramlású részeket, kőruganyokat kedveli, de a kőgátak sodrását is előnyben részesíti. Tavakon elsősorban a nyílt vízen portyázik, innen rabol a bandázó kishalakra. Ősszel csapatokban vadászik, s bekerítve ront rá a kishalakra.

Mindezeket tudván és tapasztalván, gondoljunk csak bele…Melyik pergető horgász ne kapta volna fel a fejét horgászat közben a balin hangos, szinte semmivel össze nem téveszthető rablására, s késztette volna arra az elhatározásra, hogy megpróbálkozzon annak megfogásával? A válasz szerintem egyértelmű…

Sokszor azonban rá kell jönnünk, hogy ez a feladat gyakran nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt mi elképzeltük!

Ezzel a problémakörrel nekem is szembesülnöm kellett gyermekként, amikor még csak ismerkedtem a pergetés rejtelmeivel és lelkesen dobáltam mindenre válogatás nélkül - az amúgy is szűk skálán mozgó- műcsalijaimat. Akkoriban a horgászat csupán csak annyiból állt, hogy a barátaimmal délutánonként vagy kora reggelente, egy szál teleszkópos botunkkal valamely folyó partjára elbicikliztünk és céltalanul dobáltunk csalijainkat. Ha szerencsénk volt, halat is fogtunk, bár a pergetés mintegy húsz évvel ezelőtt nem aratott részemről osztatlan sikert.

Már akkoriban borzolta az idegeimet az a hal, amely szinte robbanásszerűen, durranva csapott oda az áramlással küzdő apró küszök közé. Akkor elhatároztam, hogy addig nem nyugszom, amíg horogvégre nem kerítek egyet ezekből a villás farkú útonállókból. Emlékszem, mily öröm is volt, mikor első balinomat fotózhattam. Azt a boldogságot kívánom minden sporttársamnak. Csakhogy a terv nehezebbnek tűnt, mint ahogy azt én gondoltam. Ugyanis hiába kezdtem e halra egyre céltudatosabban dobálni, sehogy sem akart összejönni a sikeres fogás.

Manapság, ha az ember fiának bárminemű információra van szüksége bármivel kapcsolatban, két kattintással az internet csodás világában választ kaphat kérdéseire. Csak győzzünk szelektálni a számtalan sok adat közül, amivel nap, mint nap találkozunk böngészés közben. Nem is oly régen azonban erre nem volt lehetőségünk. Korábban ezeket a válaszokat a nyomtatott sajtó hasábjai, illetve az idősebb horgászok tapasztalatai szolgáltatták számunkra. Habár tudom, hogy tele az éter újabbnál újabb adatokkal, mégis néhány személyes tapasztalatomat szeretném megosztani a Tisztelt Olvasóval, amelyeket a tavaszi, nyári és kora őszi balinozás során szereztem.

Az esetek többségében a balin (itt gondolok az 1-3 kg példányokra), nappal hangos rablásával elárulja, hogy éppen hol próbál vámot szedni a kisebb-nagyobb rajokba verődött kishalak között. Kora reggel és alkonyat idején azonban a rablások intenzitásai meglehetősen csökkennek. Ekkor kevésbé zajos és látványos a táplálkozása, noha továbbra is ott tartózkodnak halaink. Megfigyeléseim szerint kora reggel, amikor már világos van, de még a nap nincs annyira magasan, hogy a vizet megvilágítsa álmos sugaraival, a balinok szolidabban rabolnak. Toló hullámok kíséretében és burványló forgásukkal árulják el jelenlétüket. Ott vannak ők a víz felső rétegeiben, de kevésbé vehemensek. Az alkonyati órák és a fényváltás idején hasonló módon zajlik le táplálkozási metodikájuk. Tapasztalataim szerint, ilyenkor könnyebbnek ígérkezik megfogásuk, mert kevésbé óvatosak, illetve mozgási útvonaluk is kiszámíthatóbb.

A balinok ugyanis - nem árulok el nagy titkot - saját territóriumukon folyamatosan járőröznek, s az ott állomásozó kishalak közé időközönként oda-oda durrantanak. Sokunk elköveti azt a hibát, hogy a rablásra próbálunk rádobni. Csakhogy - például a csukákkal ellentétben - napközben a balinok az esetek döntő többségében nem lesből támadnak, s mire mi az akciót látjuk, van, hogy már 1-2 méterrel arrébb járnak. Ezért szokott az megesni, hogy a rablásra rádobva műcsalink nem eredményez osztatlan sikert. Azt is megfigyeltem továbbá, hogy a rablások időpontjai és helyei nagyjából szabályos időközönként, illetve közel azonos helyeken zajlanak le. Ez abból adódhat, hogy a táplálékhalai ugyan oda állnak vissza a támadást követően, így mikor a járőrözésből visszaér a balin, ugyanott találja őket.

A szeme nagyon jó, így véleményem szerint, a reggeli és esti derengésben kevésbé lesz neki gyanús műcsalink, mintsem ha azt napközben kínálnák fel neki. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez egy örök érvényű törvény, de jó eséllyel történik meg ugyanezen jelenség más vizeken is. Érdekes viselkedésük is, hogy néha bárminek odavernek, máskor pedig hiába bármilyen furfang, nem tudjuk becsapni őket.

Amilyen mozgékony napközben a balin, olyannyira vált takarékos üzemmódra estére. Sok, nálam profibb horgász bebizonyította már, hogy éjszaka is igen aktív a ragadozó őn. Eleinte meglepetésként ért, mikor zsinórom végén balinnal szembesültem az éjszaka kellős közepén süllőzés közben. Ma, napjainkban viszont jó eséllyel teszem kapcsomba a tipikus balinos csalijaimat az éjszaka közepén azokon a helyeken is, ahol tudom, hogy napközben is aktívak a fogatlan ragadozók.

A műcsali típusa és vezetése is eltérő lehet és biztos vagyok benne, hogy ez a kérdéskör is megosztja a hazai pergető horgászok zömét. Természetesen, mindenkinek vannak kedvenc „tutihogymegfogjaahalat” csalijai, mégis én a személyes kedvenceimet említeném meg.

Jómagam a minnow típusú wobblerekre esküszöm. A ceruza-szerű halacskák nem veretik túl magukat a gyors vontatás és a sodrás ellenére sem, így kevésbé kelt gyanakvást az amúgy is rafinált ragadozóban a csali. Napközben gyors, tempós bevontatást ajánlok, amelyeket akár erőteljes rángatásokkal is megfűszerezhetünk. Az erőteljes jerkelő, twitchelő mozdulatok igencsak tudják borzolni halunk idegeit, s meglehetősen ritka az, amikor szó nélkül hagyják tevékenységünket. Nem kell félni a gyors vontatástól sem, hiszen olyan gyorsan úgy sem tudjuk tekerni a csalit, hogy a hal ne érné utol.

A japán cégek minnow wobblereinek teste golyókkal van felvértezve, melyek funkciói többcélúak. Ezen téma körbejárása már önmagában megérdemelne egy újabb cikket, egy konkrét eszmefuttatást, de erről majd máskor részletesebben…. Annyit viszont kiemelnék, hogy segítségükkel olyan távolságokat is meghorgászhatunk, amit egy hasonló kaliberű csalival nem tudnánk megtenni. S gondoljunk csak bele: a távolság tovább segít abban, hogy rejtve maradjunk a balinok gyanakvó tekintete elől. Ha lehetőségünk adódik egy-egy bokor takarásából cserkelni, akkor akár esélyeinket is tovább tudjuk növelni.

A Pontoon21 Agarron, Cablista, Marionette Minnow csalijai csupán néhány favorit, amelyek soha nem hagytak még cserben balinozás közben, és nagyon sokszor segítettek abban, hogy halszagú legyen a kezem. Ettől függetlenül más japán cégek kínálatából is érdemes szemezgetni hasonló típusú darabokat.

Becsüljük meg a balinokat, mert ők képesek akkor is rablásaikkal horgászatra késztetni az embert, ha éppen semmi mást nem tudunk az adott helybe beleképzelni.

Hiszen-ahogy azt cikkem elején is írtam-, mily szép is tud lenni, amikor balinunk elemi erővel ront rá csalihal utánzatunkra és a végsőkig küzdve megajándékoznak bennünket egy nagyszerű küzdelemmel.

Kép és szöveg: Blizman Barnabás - Pontoon21 ProTeam Hungary